A legtöbb lovas már meg se rezzen a gyomorfekély szó hallatán, azonnal nyúlnak a gyógyszerért a ládájukba és probléma kipipálva. Az esetek egy részében ez működik is. Azonban a probléma megoldása nem mindig ilyen egyszerű. A lovak gyomorfekély szindrómája több betegséget foglal magában, így fontos tudni, hogy pontosan mivel állsz szemben, hiszen a léziók kialakulása, menedzsmentje és kezelésre adott válaszuk különbözik!
Ahhoz, hogy jobban megértsd a betegség kialakulását, meg kell ismerned a gyomor felépítését.
Lovakban a gyomor űrtartalma a teljes emésztőtraktus 10%-át teszi ki, térfogata kicsi csupán 10-20 liter. Ennek oka, hogy a lovaknak nem volt szüksége nagy méretű gyomorra, hiszen a nap nagy részét folyamatos kis mennyiségű takarmány felvétellel töltötték. A gyomor a bal oldalon helyezkedik el a 9 és a 14. bordaköz között.
A gyomort két különböző nyálkahártya típus béleli, ezeket egy jól látható vonal az ún. margo plicatus választja el egymástól. Ezek következők:
- Nem-mirigyes nyálkahártya: Ez megegyezik a nyelőcsőben is található nyálkahártyával (nem-elszarusodó laphám). A nem mirigyes elnevezés arra utal, hogy a gyomor ezen részén nem találhatók emésztőenzimet termelő mirigyek. Ez a gyomor felső ½ részét teszi ki.
- Mirigyes nyálkahártya: Ez a rész tartalmazza azokat a mirigyeket, amelyek a gyomor emésztőenzimeit a gyomorsavat/sósavat és a pepszint termelik. Ez a gyomor alsó felét béleli.
A gyomor a lenyelt táplálékot homogenizálja, ezután az emésztőenzimek megkezdik a fehérjék és zsírok előemésztését illetve a tálpálék kisebb részekre „tördelését”. Az, hogy a gyomorban az előemésztett táplálék mennyi időt tölt, nagymértékben függ a táplálék típusától, így ez lehet 15 perc vagy akár 12 óra is. Általánoságban azonban elmondható, hogy a gyomortartalom 2-4 óra után halad tovább a vékonybélbe. A legtöbb esetben azonban a teljes gyomorürüléshez 16-24 óra szükséges, ami majd a vizsgálatra való felkészülés során lesz fontos.
EGUS, ESGD, EGGD? Mi micsoda?
Lóban gyomorfekélyt először 1986-ban diagnosztizáltak először endoszkóp segítségével. Ez a műszer azonban ekkor még csak prototípus volt, így nem volt elérhető a gyakorló állatorvosok számára valamint 2,7 m-es hosszúsága miatt nem volt alkalmas csak a gyomor kb. felének megtekintésére. Az endoszkópia technikai fejlődésével és a ma is használatos videóendoszkópok megjelenésével egyre jobban feltérképezhetővé vált a gyomor, így egyre több ismeretre derült fény a gyomor betegségeivel kapcsolatban.
1999 óta használt a lovak gyomorfekély szindrómája (Equine Gastric Ulcer Syndrome- EGUS, továbbiakban EGUS) kifejezés az állatorvoslásban, sajnos azonban a mai napig sokszor tévesen használt ez a fogalom. Az EGUS ugyanis egy gyűjtőnév, amely magában foglalja a gyomor összes hámhiánnyal vagy fekélyképződéssel járó betegségét. Fontos megkülönböztetni az ide tartozó problémákat, hiszen alapvető különbségek vannak a kialakulás, a menedzsment és kezelésre adott válasz között.
Az alapján, hogy a fekélyek vagy eróziók a gyomor mely részén helyeződnek el, beszélhetünk:
- Gyomor nem-mirgyes részének betegségéről (Equine Squamous Gastric Disease (továbbiakban: ESGD). Az ESGD a gyomor nem-mirigyes, nyelőcsői részén alakul ki. Ez minden sport és versenyló fajtában gyakori. A tréningben lévő versenylófajták (angol telivér, ügető) akár 80-100%-a, míg verseny szezonban a sportlovak 66-93%-a is érintett lehet. A ritkán versenyző, tartáshelyüket csak néha elhagyó lovakban 11% az előfordulása. A betegségről az utóbbi évtizedek kutatásainak köszönhetően már sokat tudunk, így viszonylag könnyen kezelhető és megelőzhető. A legtöbben ezt a betegségtípust azonosítják gyomorfekélynek.
- Gyomor mirigyes részének betegségéről (Equine Glandular Gastric Disease (továbbiakban: EGGD). Az EGGD a gyomor alsó, mirigyes részén jelentkezik. Előfordulása versenylovakban 47-65%, míg sportlovakban 54-64%. Erről a típusról jóval kevesebbet ismerettel rendelkezünk, ezért kezelése és megelőzése is nehezebb. Az elmúlt 2-3 évben legalább duplájára nőtt ennek a betegségnek az aránya praxisunkban.
Milyen tényezők vezethetnek a léziók kialakulásához?
Mivel a lovak emésztőrendszere a folyamatosan kis mennyiségben felvett takarmányra van berendezkedve, ezért gyomrukban az emésztőenzimek is folyamatosan termelődnek, ami napi kb. 30-35 liter is jelent. Éppen emiatt a gyomor mirigyes (gyomorsav termelő) részén a pH savas (pH 1-2), míg a nem-mirigyes (gyomorsavat nem termelő) részen a pH inkább semleges (pH-5-7) tartományban van. Ha a ló rág akkor, akkor nyálat termel, amelynek kalcium és hidrogénkarbonát tartalma miatt természetes puffer, így segít semlegesíteni a gyomorsavat. A gyomor nem-mirigyes részének nyálkahártyáját csupán a rágás során keletkező puffer hatású nyál védi meg a gyomorsav maró hatása ellen, más védekező mechanizmussal nem rendelkezik. Ezzel szemben a gyomor mirigyes része rendelkezik protektív rendszerrel, hiszen egyrészt hidrogénkarbonátot termel, amely savsemlegesítő hatással bír, másrészt egy sűrű nyálka (mucin) réteg található a felszínén, ami véd a sósavval való közvetlen érintkezéstől. Normál esetben a károsító és protektív tényezők egyensúlyban vannak, azonban az egyensúly felborulása gyomorfekély keletkezéséhez vezethet. ESGD és EGGD esetén különböző más -más faktorok vezetnek a léziók kialakulásához.
A gyomor nem mirigyes része saját védekező mechanizmus híján, viszonylag könnyen „sérül” a savak hatására. Így érthető, hogy ESGD esetén minden olyan tényező rizikófaktor lehet, amely pl.: növeli a savval történő érintkezés időtartamát, vagy csökkenti a gyomor pH-t, így még erősebb maró hatásnak kitéve a nyálkahártyát. Az ESGD szempontjából a takarmányozás fontos rizikófaktor. Az abraktakarmányok magas keményítőtartalommal rendelkeznek, amiből a gyomorban illózsírsavak keletkeznek, amelyek nagy mennyiségben hozzájárulnak a gyomor pH csökkenéshez és a fekélyek kialakulásához. Fontos a megfelelő rosttal való ellátottság is, hiszen a kevesebb rost, kevesebb rágómozdulatot jelent, ami kevesebb nyáltermeléssel párosul, így nem lesz elegendő a nyál puffer hatása. Összefüggés fedeztek fel az ESGD és a lóval történő munka intenzitása és időtartama között is. Lépésnél magasabb járásmódok esetén a gyomorban lévő nyomás megnő, aminek köszönhetően a savas gyomortartalom eléri a gyomor nem mirigyes részének nyálkahártyáját („splashing effect”), ahol maró hatást fejt ki. Összességében elmondható, hogy az ESGD menedzsmenttel összefüggő probléma.
Az ESGD-vel szemben az EGGD kialakulásának okai nem teljesen tisztázottak, annyi bizonyosnak tűnik hogy kialakulása elsősorban nem a takarmányozással kapcsolatos. Valószínűsíthetően az EGGD léziók akkor alakulnak ki, ha a gyomor ezen részének természetes védelmi mechanizmusa valamilyen okból sérülést szenved, így ott lévő mirigyek nem termelnek megfelelő mennyiségű bikarbonátot és mucint. Tehát ebben az esetben nem a gyomorsav maró hatása felelős elsődlegesen a fekélyek kialakulásért, viszont a már meglévő fekélyek gyógyulását a savas pH nagymértékben gátolja. Egyre több a bizonyíték arra, hogy mind a pszichés (pl.: több lovas, váltakozó lovászok, hosszú istállózás- rövid karámozás, szállítás vagy verseny okozta stressz), mind az élettani stressz (pl.: heti edzések nagy száma beiktatott pihenőnap nélkül) nagymértékben növeli az EGGD kialakulását. Feltehetően ezen stresszoroknak köszönhetően indul be több olyan folyamat is (pl.: immunszupresszió, csökkent nyálka termelés, nyálkahártya csökkent vérellátottsága) amelyek felborítják ezt a kényes egyensúlyt. Az EGGD-t kapcsolatba hozták tartós nagy dózisú nem sztreoid típusú gyulladás csökkentők (pl.: phenylbutazon) adagolásával is, azonban ez nagymértékben függ egyéb hajlamosító tényezőktől.
Milyen tüneteket kell figyelned?
A gyomorfekély szindrómás lovak különféle klinikai tüneteket mutathatnak. Sajnos ezek a tünetek nem specifikusak, a dolgot pedig tovább bonyolítja, hogy sok ló egyáltalán nem mutat klinikai tüneteket, a teljesítménycsökkenésen kívül. A klinikai tünetek alapján a gyomor mirigyes illetve a nem-mirigyes részének fekélyesedése nem különíthető el.
A jellemző klinikai tünetek a következők lehetnek:
- rossz szőrzet minőség
- fogcsikorgatás
- viselkedés változás (a ló idegessé vagy agresszívvá válik)
- vissza-visszatérő kólika, hasi diszkomfort
- változás a lovagolhatóságban: csökkent előremenés vagy csökkent együttműködés lovaglás közben
- fogyás
- csökkent étvágy vagy válogatóssá válás
- bőr érzékenység (lágyék felé harapdálás, diszkomfort jelei hevederhúzásnál, vagy csizmasegítségnél)
- hasmenés (ritka esetben)
- sztrereotíp viselkedés, rossz szokások (levegőnyelés, szitálás)
- teljesítmény csökkenés.
A cikksorozat második részében a betegségek diagnosztikájáról, gyógykezelésről és menedzsmentjéről olvashatsz majd.
Az Equi-Med Kft. célja a magas szintű lóbelgyógyászati szolgáltatás nyújtása. Amennyiben felmerül benned, hogy lovadnak gyomorfekély szindrómája lehet kérj időpontot állatorvosainktól egy kivizsgálásra:
dr. Tóth Balázs lóbelgyógyász specialista állatorvos, PhD, Dipl. ACVIM: +36 30 181 38 87
dr. Horti Klára lógyógyász szakállatorvos: +36 30 360 11 18
Képek: Equi-Med Kft.
A blogbejegyzések eredeti tartalma, illetve bármilyen alkotóeleme csak az Equi-Med Kft. előzetes, írásbeli engedélyével használható fel.
