A hormonrendszer a lovak anyagcsere működésében is központi szerepet foglal el. Minden fontosabb élettani folyamat hormonális szabályozás alatt áll. Habár a hormonális betegségek nem mindig okoznak egyértelmű klinikai tüneteket, ez nem jelenti azt, hogy a nem befolyásolják a lovak életminőségét vagy sportkarrierjét – különösen hosszabb távon.
Az idős lovak jelentős részét érinti a Cushing-kór, vagy PPID
A lovak leggyakoribb hormonális betegsége a korábban Cushing betegségnek is nevezett komplex szindróma. Az ember és a kutya betegségével ellentétben itt nem csak a mellékvesekéreg túlműködése áll fenn, lovak esetében ez főként az agyalapi mirigy (hipofízis) középső lebenyének betegsége, ezért manapság a betegség elfogadottabb neve: PPID (pituitary pars intermedia dysfunction).
Az agyalapi mirigyet „mester mirigynek” is nevezik, mivel feladata, hogy összehangolja a hormonális rendszert. Középső lebenyének abnormális megnagyobbodása bizonyos hormonok túltermelésével jár, melyekből a betegség szempontjából a legfontosabb az ACTH. A többlet ACTH a mellékvesekérget túlzott kortisol termelésre ösztönzi, ami számos szervrendszerre igen negatívan hathat.
A Cushing-kór leggyakoribb tünetei:
- szőrváltási problémák
- hosszú, néha göndör szőr
- az immunszuppresszió miatt visszatérő fertőzések (pl.: foggyökértályog, tüdő-, és bőrgyulladás, jelentős parazitózis).
- visszatérő savós patairha-gyulladás, illetve patatályog
- túlzott izzadás
- túlzott vízfogyasztás és vizelés
- bágyadtság
- izomsorvadás, főleg a hátizmok és a farizmok esetében, miközben az állatnak „szalmahasa” van
- terméketlenség.
A betegség klasszikus formáját sokan ismerik, ez a hosszú szőrrel és vedlési problémával járó már előrehaladott klinikai forma, amit általában a 20 év feletti lovaknál tapasztalható. Egy amerikai felmérés alapján azonbanminden ötödik, 15 év feletti lónak van klinikai vagy szubklinikai PPID-je, és ez az arány a kor előrehaladtával egyre magasabb lesz. Ez azt is jelentheti, hogy az érintett korosztályba tartozó, még aktívan versenyző lovaknál akár minden 4-5. ló is ebben a betegségben szenvedhet.
PPID-vel diagnosztizált ló. Jól láthatók a betegség jellemző tünetei a hosszú tömött szörzet, a sorvadt hát- és farizmok.
Mi a különbség a klinikai vagy szubklinikai PPID között?
- Klinikainak akkor nevezzük a betegséget, ha már nyilvánvaló klinikai tünetek is megjelennek (lásd az előbb felsoroltak). Ezek a tünetek a PPID következtében túltermelődő hormonok immunműködést csökkentő és anyagcserét befolyásoló hatásainak köszönhetőek.
- Szubklinikai esetről akkor beszélünk, ha a betegségre jellemző klinikai tünetek még nem kifejezetten láthatóak, de stressz, egyéb megbetegedés vagy komoly igénybevétel esetén érvényre juthatnak. Az ilyen esetekben izomtömeg sorvadást, teljesítménycsökkenést, kondícióhiányt vagy fáradékonyságot és aluszékonyságot tapasztalunk.
A két forma között az átmenet hónapok vagy akár évek is lehetnek. A szubklinikai fázisban a gyógykezelés eredményesebben végezhető és a betegség komoly következményei is megelőzhetőek.
A diagnózis felállítása hormonszintek meghatározásával történik, azonban ez sokszor nem elegendő és stimulációs tesztek elvégzésére is szükség lehet.
A betegség kezelése során leggyakrabban olyan gyógyszert alkalmaz az állatorvos, ami az agyalapi mirigy középső lebenyének működését normalizálja. A gyógyszer dózisát mindig az adott lóra szabottan kell beállítani, mert az egyedek között relatív nagy különbség lehet a kezelésre adott válaszban. A kezelés élethosszig tart és gyógyszer adása nem függeszthető fel hosszabb időre.
Inzulinrezisztancia és metabolikus szindróma
A másik gyakori hormonális betegség lovakban az inzulinrezisztencia és a metabolikus szindróma. A két fogalmat gyakran szinonimaként használják, bár van átfedés a két kórkép között, mégsem ugyanarról van szó.
- Az inzulinrezisztencia csak annyit jelent, hogy az inzulinra érzékeny szövetek sejtjeinek felületi receptorai nem reagálnak megfelelően az ahhoz kapcsolódó inzulinra.
- A metabolikus szindróma egy előrehaladottabb állapot, amikor már a magas vérinzulin koncentráció mellett jellemző az elhízás vagy a kóros zsírdepók lerakódása például a felső nyakélen, a farokbúbon, a lapocka-, és a bordatájékon.
A betegségben szenvedő lovakra jellemző, hogy a tavaszi vagy koranyári időszakban a dús füvű legelőkön gyakran visszatérő savós patairha-gyulladástól szenvednek vagy enyhébb esetben „csak” csökkent a teljesítményük és körmölés/patkolás után átmeneti sántaságot mutatnak. A betegség főleg középkorú, 5-15 év közötti lovakat érint.
A diagnózis felállítása előrehaladott állapotban egyszerűbb, míg korai esetben gyakran több tesztet is el kell végezni a lovon. A kezelés összetett és kiterjed a takarmányozásra, tartásra, mozgatásra, patkolásra és bizonyos esetekben akár többkomponensű gyógyszeres terápia is indokolt lehet 2-3 hónapig, amíg a fogyás megindul és az inzulin szint normalizálódik.
Tipikus metabolikus szindrómában szenvedő ló képe. Jól láthatóak az abnormális zsírdepók a felső nyakélen, a farokbúbon, a lapocka- és bordatájékon.
Az Equi-Med Kft. célja a magas szintű lóbelgyógyászati szolgáltatás nyújtása. Amennyiben a hormonális megbetegedésekkel kapcsolatban kérdésed van, állatorvosaink rendelkezésedre állnak, keress minket bizalommal!
dr. Tóth Balázs, lóbelgyógyász szakállatorvos, Dipl. ACVIM: +36 30 181 3887
dr. Horti Klára, lógyógyász szakállatorvos: +36 30 360 1118
Borítókép: Pixabay
Képek: Equi-Med Kft.
A blogbejegyzések eredeti tartalma, illetve bármilyen alkotóeleme csak az Equi-Med Kft. előzetes, írásbeli engedélyével használható fel.